Hát hol is kezdjem, Tamás tud már mindent szóval inkább neked szól ez a post, Cosmicgirl. Elég rendesen sikerült elinztéznem magam szombat éjjel, rosszul léptem egy lépcsőfokon és kifordult a bokám. Röntgen nem mutatott semmit, kár is volt azért végigülni több mint öt órát az ambulancián. Szerencsére csak megrántottam, de ez olyan rosszul sült el, hogy most pár hétig itthon ülök a forgószékemben, meg néha mankóval kimegyek a konyhába, de például egy szilveszteri buliról álmodni se merek. Amúgy semmi gond, elviselem, kapom a telefonhívásokat hogy mi a fene történt, meg ehez hasonló apróságok, Ági majd jön pénteken ápolni :P, bár nem tudja mire vállalkozik. Ennyit erről pillanatnyilag, most kimegyek a konyhába, meg elszívok egy cigit, kábé két napon belül visszaérek:). Kellemes ünnepeket mindenkinek.

Rá kellett jönnöm, hogy nagyon sokan nem értik a google keresőt, de tényleg, és szükség lenne egy tutorial-ra vagy valami pár perc alatt könnyedén elolvasható segítségre pont a kereső alatt, hogy kiverje az ember szemét (van FAQ, csak angol), mert ezek a keresőkifejezések borzalmasak. Tudom, hogy a Mit keresek? kérdésre a pontos válasz például az, hogy "Modern Talkingról képet", és akkor most húzzuk alá az alanyt meg az állítmányt (azt már sikerült elfelejtenem az évek alatt, hogy melyiket kell kétszer), de hogy ezzel nem képet találsz, hanem Cosmic Girl esszéjét a szomszédjáról, az biztos. A "jó napom van" gombra meg már ki se térek, mert szvsz 10 emberből kettő ha tudja, hogy mire is használható. (Nem, nem arra, hogy mindenképpen jó napod legyen)

Sajnos szorítanak a határidők, úgyhogy alig van időm foglalkozni a bloggal, bár ez most egy kicsit álszentnek hangzik, hiszen fittyet hányva a közeledő nyelvvizsgára és szakdolgozatomra, mindig találok valami elfoglaltságot, és ugye hitegetem magam, hogy  holnaptól már gőzerővel. Persze.

Láttam! Még valamikor premier utáni hónapban. Ledger zseniális Joker!

Jake meg Obama-lázban ég, hihetetlen, mennyire máshogy tudják megélni ezt ők ott Nyugaton, azt mondja, lehet, hogy elmegy Seattle-be, mondom menjen el inkább Kenyába; cseng, cseng ott az irónia a hangomban persze, mert ha valamiért, akkor azért irigylem, hogy jelenleg olyan országban él, ahol ha nyer a demokrata, a republikánus nem megy ki anyázni a whitehouse elé, hogy ezmegamaz monnyon le!. És én jelenleg nem abban az országban élek. I'm thinking about moving to NY. But he'd rather go to LA.

Change.

Mifelénk ciki reality-t nézni, de azt hiszem engem most megvettek kilóra. Amúgy nem a sztárok miatt, de ugye mégiscsak jobban leköt egy olyan műsor amiben kedvelt vagy sokak által utált közéleti személyiségek szerepelnek, mint mondjuk Gipsz Jakab akiről soha életedben nem hallottál, max egyszer összefutottál vele a közértben. A helyszín az tökéletes, és ahogy te is mondtad Cosmicgirl, nem három álló kamera sasolja a sztárocskáinkat, hanem tényleg folyamatos a pörgés, csak kíváncsi leszek, hogy a színvonalat négy teljes héten keresztül lehet e tartani, mert ugye ha már az elején ellőnek ilyeneket, mint a rafting meg a bungee, mi marad a végére? Celebes bogárevés?

Egyetlen félelmem van csak: Győzikét és a BK-t nagyon nehéz lesz leelőzni, nem is értem miért azt kajálja a nép, de mindegy.

Az addig oké, hogy a közvéleménykutatók majdnem tíz százalékos előnyt jósolnak Obamának, a kutya sem bízik McCainben, de vajon készen áll Amerika egy fekete elnökre? Komolyan mondom. Mégiscsak amerikai álom, vagymi.

Rámjött a főzés. Megint.
Két órája recepteket bújok a neten. Nigella, Floyd, Jamie Oliver unalomig rágott csontjai. Gordon Ramsay Hell's Kitchen játéka nem kapható x-boxra, Martha Stewart cookies-t sütni tanít. Maradok a McCall's Cookie Collection-nél, 1970 óta ugyanaz. Traditional, man.

A sok britamerikai zsenihez meg előveszem a solingeni Wüsthofot, áldom a szerencsét, hogy az utunk ütközött. Na jó, mennem kell, a Marcsi főz.

Mai postom a bunkóságról, a stopposokról és az isteni igazságszolgáltatásról fog szólni, persze nem kell felrobbant, felborult, egymásnak hajtott kocsikra gondolni, de mindjárt mesélek, aztán tisztább lesz a kép.

Nem szeretem a tömegközlekedést, biztos sokan vannak még így vele, és ugye mindig akkor jön közbe valami, amikor a legkevésbé számítasz rá, és a leggyorsabb módon szeretnél hazajutni. Most a hangosbemondó zavarta meg az ácsorgásomat, azzal a bejelentéssel, hogy hé ti szerencsétlen emberek, sofőrünk elrontotta a gyomrát, ezért még kérünk tőletek 20 percet az életetekből, aztán majd indulunk. Jó, gondoltam magamban, húsz perc az nem vészes, ha minden jól megy elérem a hatvani csatlakozásom, persze csak két percem van rá, de hátha. Persze biztos érzed, hogy ezt mind nem írnám le ha így lett volna.

Mialatt vártunk, sikerült új barátokat szereznünk, húsz perc elteltével már mindenki mindenkiről tudta, hogy éppen hova indult, és hogy kit kel közösen utálni: a rendszert, a sofőrt, a volánt, a buszt.

Letelt a húsz perc, sofőrünk kifáradt a budiról, elnézést kért, elindultunk, persze csatlakozát nem értem el, szóval gondoltam, elmegyek a következő busszal, amilyen messze csak lehet, onnan néhány telefon, aztán hátha. Felszálltam a buszra, következő megállónál két ismerős fejre lettem figyelmes. Két iskoláslány (ha összeadnám az éveik számát, akkor jönne ki az enyém) akik ugyanúgy palotásiak.

Nem vagyok szívbajos, ezért odamentem és megkérdeztem tőlük, hogy a végállomás után ők hogy mennek tovább, jön e anyu, apu, nagypapa. A válaszban szögödi tájszólás, egy "nem", és egy kurvára lenéző modor volt, aztán persze miután visszaültem a helyemre, a közös vihogás. Tudom neveltetés kérdése, de a mi időnkben ilyen nem volt (mintha olyan öreg lennék).

Leszálltam, telefonáltam még párat, de nem jártam szerencsével, így úgy döntöttem elindulok. Hát úgy öt kilométert gyalogolhattam, mire kiértem a nagykeresztezősdéshez (addig egy kocsi nem ment el mellettem), és leálltam stoppolni. Nem egyszerű dolog ez a stoppolás: alig akarnak neked megállni, teljesen mindegy, hogy Teréz anyára hasonlítasz vagy Szadam Husszeinre. Aztán mikor már feladnád, megáll melletted (anélkül hogy jeleznél) egy IFA (komolyan) és az anyósülésről kiszól egy 7 éves forma kisgyerek, hogy hova mész, persze mellette a bajszos apuka. Elmondom úticélom, ők az előtte lévő faluba mennek, mondom nekem az is tökéletes, közben meg még mindig csodálkozok. Beszállok, elindulunk, közben parázok a féktáv miatt, ami eléggé tisztességes, és elhúzunk a két kislány mellett:)

Integettem, annyit megérdemelnek.

Van az a pillanat, amikor első gimis szerelmeid egyikével összefutsz msn-en és már három mondat után elkezdesz azon gondolkodni, hogy tényleg ennyire másfelé mentünk-e, vagy én voltam akkor olyan finoman, szektásan agymosott, hogy láttam benne valami halvány reménysugarat. Nem, most nem alázok Mátékám, mondom, beszélünk, sziahellómivanveled, erre a végén nem beír nekem egy hi-t ipszilonnal? De bazmeg, beír. Egy hi-t ipszilonnal.

Rámdudál az utcán basszus, a kabrió Micrájából, a teteje az lett volna, ha még fütyül is hozzá, én meg gondolom magamban, hogy jólvanjólvan, csináld csak, kíváncsi lennék, mit kompenzálsz, a tízcentis farkadat-e, vagy sérültél olyamódon gyerekkorban lelkileg, hogy nőkkel normálisan kezdeni nem tudsz, érted, olyasmit jelenthet, mint mikor én kicsi koromban autópálya híjján Fót felé a régi hármason járva megkérdeztem anyámat, hogy akkor most miért mozog az az autó, mikor tulajdonképpen egy fa alatt áll, és az a másik néni meg miért nincsen normálisan felöltözve, mikor tudtam én már azt akkor is, csak nem tudtam így megfogalmazni: mert vagytok ti, kedvesek, akiknek a nő annyit ér csupán, érted, annyit ér, amennyit éppen arra a negyedórára kifizetsz érte; szóval közületek valaki kedvesek, közületek valaki dudált ma rám az utcán.

Különben meg Reményik is megmondta, hogy minden léleknek csak egy útja van; gondolhatnád, hogy ilyenformán születésedtől determinálva vagy egy adott sorsra, adott történések egész hálójára, jóformán akárhogy kapálózol, aminek jönnie kell, az jönni fog, hiába akar az ember, ha nem tud tenni.
És ha Uj Pétert idézek legközelebb, akkor kéretik serpenyővel agyonverni, de ne az új Thermo Spot-ossal (márkanév!), drága volt, kell rá a fenének horpadás.

Ha majd egy ismerősöm, aki tudja hogy imádtam mind a két játékot, megkérdezi tőlem a film alapján, hogy na de mégis, anno ez a Max Payne miért volt olyan jó, mit fogok válaszolni?

Akció sehol (jó, volt öt darab két perces akciójelenet, meg három slow motion, na), Marky Mark nem Max Payne, semmi humor, semmi stílus, és még a zene se állja meg a helyét .

Pedig én ezt akartam szeretni :(.

Szívem legmélyéből túlcsorduló szeretettel üzenem a felsőszomszédnak, hogy: REGGEL NYOLCKOR HALKÍCCSAD LE A MODERN TALKINGOT! Különben felmegyek és üvegbe keretezett Dieter Bohlen képet verek a fejeden szét, miközben a DSDS-ből kölcsönvett mondatait kántálom. Komolyan. Nem viccelek. Kösz.

 legalább nem annyira vidám minden :) Én viszont az vagyok, sikerült túljutnom a hét elejei rossz hangulaton, közben szól egy kis Hiperkarma, és sikerült megtanulnom ülni a forgószékemen. A szék körülbelül öt éves, olcsón vettem, fogjuk rá, hogy jól néz(ett) ki, és két hete kiesett az egyik görgője. Kedves szaki spanom (Kefír) el is magyarázta, hogy ezt úgy tervezték, hogy mégegyszer te össze ne tudd pattintani, vagy ragasztani. És neki az ilyet el is hiszem, mert két gyufaszálból és egy üres joghurtos pohárból tud hűtőszekrényt csinálni (Macgyver?!), külső segítség nélkül, de sajnos egy köcsög forgószék görgője kifog rajta. 

Jelentem már annyira megszoktam ezt a görgő nélküli létet, hogy már nem is kell. A súlypontom kicsit máshol van, mint eredetileg, de ki nem szarja le. Hát nem?:)

És majd ebédidőben, mialatt a vágó kiír, és aminek ki kell íródnia, az ki fog, megkérdezem, van-e 152 perce, mert nekem akkor igencsak van, addig már csak azt kell eldönteni, hogy mi legyen, a Tégla, vagy a Kutyaszorítóban, ráálltam bazmeg a gengszterfilmekre, bár ez utóbbiban nagyban közrejátszik a felnőtt DiCaprio.
Na, félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy a nemfelnőtt DiCapriót nemmeg, pl a Kosaras naplójában lennék én a molesztáló bácsi; na de a felnőtt Dicaprióban van valami, ami ritka, én mondom, és eddig csak egy embernél volt így személyesen élőben, faszt sem érdekli, hogy alacsony, meg állítólag a fiúkat. Legyen akkor már fiúkat IS.

Tudod, amióta ezt a felnőtt és független meg önálló és erős nő szerepet játszom rájöttem sokmindenre. A legújabb például az, hogy a lelkiismeretfurdalás nagyon nem bírja a porszívó zaját.

hogy nem találom a Pankás dvd-t.

Kipakoltam a táskámat, tartalom:
- egy darab extranagy testápolós falkon, tartalma testápoló, alig
- egy darab Dave Matthews Band cd
- egy darab mp3 lejátszó, a három Jason Mraz albummal, és most még pluszban az Ultimate Santana
- egy darab kulcscsomó, nagy, régi, szép
- a Reservoir Dogs dvd-n
- Egy darab Popper Péter-könyv, az Ők én vagyok
- a beszédtechinka könyvem, a Tiszta beszéd, a Montághos
- nos, khm, fésű, kettő hajgumi, hajpánt és Supermanes ragtapasz
- a Megás belépőm
- a téli parfümöm
- ööö... még valami, amit most nem írok le, de a biztonságos szex híve vagyok
- ajakápoló, négyféle
- kamillatea filter :) nagyonfincsi
- mézeskalácsos cookies darabok egy dobozban
- áháháá, instant növény, tudod, a fémdobozos
- meg még újságok, egy MTI fotós szem, kinyomatott dolgozatok összehajtva

De Pankás dvd, az bazmeg nincs!

hogy feltöltöm Panka képeit, bizony.
De aztán majd tessék elájulni, hogy milyen baromi fotogén és a "cuki" kifejezésre is legalább három szinonímát várok! Haha, dehogy. Panka tökéletes, én tudom, ő tudja. Tudja meg a világ!
Panka - the WORLDPEACE dog! Tényleg, világbéke lenne jó már. Na, megyek az interaktívba, és küldöm az éterbe a képeket. Éteri lesz. :)

Hogy zavartalanul meg tudd enni a hálaadási pulykásszendvicsed...

(kínzó kérdés: a megtudd egybe vagy külön? Tamásbátyja szerint külön:))

Iwiwet böngészek, nyolcvanhatodszor töltöm be a blogot, de Pankás kép egy darab se :(. Sebaj, remélem nem tűnt el az az adathordozó, várunk még türelmesen tovább...

Én is láttam ezt az érdekes iwiw üzenőfalas beszélgetést, de már meg se lepődök. Mostmár az se érdekel, ha valaki (egy bizonyos valaki) minden napszakra beír egy szép reggelt/délutánt/estét üdvözlést. Annyira nincs életük, mint a wowosoknak. Oké, azoknak van, csak máshogy :).

Már várom a kutyás képeket, gondolom egyre fotogénabb Panka, meg ugye egyre nagyobb. Egyszer tudjam lefotózni Frenkit normálisan, és rakom is föl ide, bár az egy lehetetlen küldetés, az a kutya egy energiabomba.

Tudod, mindig azt mondom, hogy úúúúú, ezek aztán jól megtalálták egymást, most nézdd meg, egyik sem dugott már vagy fél éve (abból az egyik sosem), és ott vannak egymásnak és hajnalban teleírják az iwiw üzenőfalát olyan szavakkal, mint büggyös szendvics, használnak hozzá minimum négy írásjelet (abból maximum kettő különböző), holott azt mondják csajbuli, magyarán egymás mellett ülnek.
Érted, hát látom magam előtt: tépik ki egymás kezéből a billentyűzetet, "várjál, most ez olyan cukimuki lesz, beircsizem, hogy csajokhúzóraegykettőhárom nanemáááár pontpontpontpontfelkiáltójelfelkiáltójel", és öt percen belül ott vannak egymás mögött az üzeneteik, olvasom és a falra mászok... de látod, mégis ott a varázsszó, ott vannak egymás mögött az üzeneteik, ezek meg együtt.
Kellene nekik egy pasi, pontosabban három, mégiscsak egyidősek vagyunk, gondoldtam, van-e még ebben a korban a szóvégi megacuki ipszilonozásnak létjogosultsága.
Végülis tényleg mindegy Smat, majd a te diplomáddal is odalopózunk valami minnél nagyobb és minnél drágábbank tűnő kocsihoz, te majd pózolsz és én fotózlak, aztán aláírjuk, hogy "igen... ennyi..............." pontpontvesszőcskekészenvanafejecske.

Tudod mit? Hagyjuk is. Azt mondják mindenki másképp boldog. Nekem kutyám van meg kreativitásom, ők meg ott vannak egymásnak. És az áfonyás Finlandiát meg ki nem szereti? (Te! Hát mennyit kell abból meginni, hogy oda juss, ahova nem akarsz?)

Kedveském!

A Tropic Thunderen én TÉNYLEG nevettem, vessen csak meg érte a nagyvilág.
Viszem a kutyát tízre állatorvoshoz, szurit kap, meg levágja a kis karmait végre, nem akad bele szegény a rólam kiálló mindenféle textiltestrészbe.
Ha beértem rakok majd fel képeket is, azt hiszem benn hagytam az adathordozót, amin éppen tárolom. Remélem ezeregyszázharminc órakor benn leszek már. Jajjistenem, a kávé! Majdnem elfelejtettem. Thália óta régen nem látott kedves ismerős. :) Másrészt mindenkit kávézni hívok.
"Szia, egy vacsora?"
"Szia, egy kávé?"
"Ezt durva elutasításak veszem!"
"Délután kettőkor nem szoktam vacsorázni."