Rámdudál az utcán basszus, a kabrió Micrájából, a teteje az lett volna, ha még fütyül is hozzá, én meg gondolom magamban, hogy jólvanjólvan, csináld csak, kíváncsi lennék, mit kompenzálsz, a tízcentis farkadat-e, vagy sérültél olyamódon gyerekkorban lelkileg, hogy nőkkel normálisan kezdeni nem tudsz, érted, olyasmit jelenthet, mint mikor én kicsi koromban autópálya híjján Fót felé a régi hármason járva megkérdeztem anyámat, hogy akkor most miért mozog az az autó, mikor tulajdonképpen egy fa alatt áll, és az a másik néni meg miért nincsen normálisan felöltözve, mikor tudtam én már azt akkor is, csak nem tudtam így megfogalmazni: mert vagytok ti, kedvesek, akiknek a nő annyit ér csupán, érted, annyit ér, amennyit éppen arra a negyedórára kifizetsz érte; szóval közületek valaki kedvesek, közületek valaki dudált ma rám az utcán.