Szívem legmélyéből túlcsorduló szeretettel üzenem a felsőszomszédnak, hogy: REGGEL NYOLCKOR HALKÍCCSAD LE A MODERN TALKINGOT! Különben felmegyek és üvegbe keretezett Dieter Bohlen képet verek a fejeden szét, miközben a DSDS-ből kölcsönvett mondatait kántálom. Komolyan. Nem…

 legalább nem annyira vidám minden :) Én viszont az vagyok, sikerült túljutnom a hét elejei rossz hangulaton, közben szól egy kis Hiperkarma, és sikerült megtanulnom ülni a forgószékemen. A szék körülbelül öt éves, olcsón vettem, fogjuk rá, hogy jól néz(ett) ki, és két…

És majd ebédidőben, mialatt a vágó kiír, és aminek ki kell íródnia, az ki fog, megkérdezem, van-e 152 perce, mert nekem akkor igencsak van, addig már csak azt kell eldönteni, hogy mi legyen, a Tégla, vagy a Kutyaszorítóban, ráálltam bazmeg a gengszterfilmekre, bár ez utóbbiban…

Tudod, amióta ezt a felnőtt és független meg önálló és erős nő szerepet játszom rájöttem sokmindenre. A legújabb például az, hogy a lelkiismeretfurdalás nagyon nem bírja a porszívó zaját.