Van az a pillanat, amikor első gimis szerelmeid egyikével összefutsz msn-en és már három mondat után elkezdesz azon gondolkodni, hogy tényleg ennyire másfelé mentünk-e, vagy én voltam akkor olyan finoman, szektásan agymosott, hogy láttam benne valami halvány reménysugarat. Nem, most nem alázok Mátékám, mondom, beszélünk, sziahellómivanveled, erre a végén nem beír nekem egy hi-t ipszilonnal? De bazmeg, beír. Egy hi-t ipszilonnal.