Olyan fejfájással ébredtem, mintha homlokon basztak volna szívlapáttal, állítgattam is öt percenként későbbre az ébresztőt. Na, mondom ide nekem Saridon, mert az, mint tudjuk, negyedóra alatt hat, és még pontosan két perce van, hogy megszüntesse a lüktetést, vagy hátha csettintésre is elmúlik. Na... csett! És kettő! Három csett! Á, a faszomba már a hangzatos reklámszlogenekkel. Fáj még. És az alkalomhoz illően a Shock of the Lighting a zenecsatornán, pedig én és az Oasis nagyon nem. Akkor már inkább én és Jason Mraz. És Figo mosolyog rám az ásványvizes palackról. Mondom én, pasikkal vagyok körülvéve. De egyelőre egyik sem Barry Watson.