Tudod, mindig azt mondom, hogy úúúúú, ezek aztán jól megtalálták egymást, most nézdd meg, egyik sem dugott már vagy fél éve (abból az egyik sosem), és ott vannak egymásnak és hajnalban teleírják az iwiw üzenőfalát olyan szavakkal, mint büggyös szendvics, használnak hozzá minimum négy írásjelet (abból maximum kettő különböző), holott azt mondják csajbuli, magyarán egymás mellett ülnek.
Érted, hát látom magam előtt: tépik ki egymás kezéből a billentyűzetet, "várjál, most ez olyan cukimuki lesz, beircsizem, hogy csajokhúzóraegykettőhárom nanemáááár pontpontpontpontfelkiáltójelfelkiáltójel", és öt percen belül ott vannak egymás mögött az üzeneteik, olvasom és a falra mászok... de látod, mégis ott a varázsszó, ott vannak egymás mögött az üzeneteik, ezek meg együtt.
Kellene nekik egy pasi, pontosabban három, mégiscsak egyidősek vagyunk, gondoldtam, van-e még ebben a korban a szóvégi megacuki ipszilonozásnak létjogosultsága.
Végülis tényleg mindegy Smat, majd a te diplomáddal is odalopózunk valami minnél nagyobb és minnél drágábbank tűnő kocsihoz, te majd pózolsz és én fotózlak, aztán aláírjuk, hogy "igen... ennyi..............." pontpontvesszőcskekészenvanafejecske.

Tudod mit? Hagyjuk is. Azt mondják mindenki másképp boldog. Nekem kutyám van meg kreativitásom, ők meg ott vannak egymásnak. És az áfonyás Finlandiát meg ki nem szereti? (Te! Hát mennyit kell abból meginni, hogy oda juss, ahova nem akarsz?)